A nyár kedvezőbb időszak a veterán járműrajongók számára, hisz ilyenkor gyakrabban lehet elővenni vigyázott járműveinket a garázs rejtekéből. Nem volt ez máshogy tavaly nyáron sem, amikor Riga 22 nyergébe pattanva ellátogattam Hajdúszoboszlóra.
Kora délután tankolás, majd bőrkabát és bukósisak kompozíció felöltése és indulhatunk! Kiindulási pontom Hajdúböszörmény volt, a cél pedig Hajdúszoboszló. Nem egy borzasztó táv, (közel 40 km), de 45-50 km/h-s átlagsebességem miatt egész délutánt igénybe vevő túra volt. Nem mentem céltalanul, hisz szoboszlón már várt Jenő barátom az ő Riga 16-osával, hogy onnan aztán együtt folytassuk utunkat. Érkezésem után egy kis pihenő, majd ismét útnak indulunk, immáron két motorral. Célul kitűztük a Keleti-Főcsatorna egyik csendes partszakaszát. Jól viselték a motorok a nyári hőséget, nem volt műszaki problémánk. Ezzel a kiruccanással lehetőség nyílt némileg a különböző Riga típusok összehasonlítására is.
Néhány mondatban tekintsük át a Riga mopedek kronológiáját:
Az 1960-as években merült fel az elképzelés a Szovjetunióban, hogy gyártsanak egy könnyen kezelhető, javítható, egyszerű segédmotor kerékpárt. A kezdetben kerékpár alapú modellek nem hozták a várt eredményt, az igazi áttörést az 1961-ben létrejött Riga 1 hozta. Majd 1967-től megjelent a Riga 3 típus, amiből már hazánkba is jutott számos példány, illetve ezt követően 1969-től megjelent a Riga 4, amely a 19"-os kerekek helyett már 16"-osokon gurult.
1974-től már piacon a Riga 12, ami szerintem az egyik legelterjedtebb típus hazánkban. Ez a moped már megjelenésében is mondhatni teljesen újat hozott, azonban a műszaki tartalom még nem sokat változott. 1977-től megjelent a Riga 16 típus, ami küllemében nagyon hasonlított a Riga 12-re, azonban már berugókar volt a pedálos blokk helyén, illetve néhány apróbb módosítást eszközöltek rajta.
Elérkeztünk 1984-hez, amikor is megjelennek a korszakalkotó Riga 22 típusok, amik nem csak megjelenésükben, de műszaki tartalmukban is újat hoztak. Az addig kalapácsos-megszakítós gyújtásrendszer helyett színre lép a tirisztoros gyújtás, új kipufogót kap a motor, a blokk is másabb, mint a korábbi modelleknél. Küllemében szembetűnő változás, az üzemanyagtank, ami sok év után ismét gumigéderrel szegélyezett (utoljára a 4-es típusnál volt ilyen), illetve a kisméretű első lámpa és ebből adódóan a km óra külső elhelyezése.
Motorozni jó dolog, különösen nyáron. Élveztük mi is a közös gurulást, amit néhány képpel dokumentáltunk is. Nos, milyen Rigával közlekedni? Annak, aki szereti a régi típusú motorkerékpárokat, bizonyára tetszeni fog. Sok érdekességet rejtenek ezek a mopedek a használója számára. Régebbi típusok sajátossága, hogy a berugókart előrefelé tudjuk működtetni (fakadóan a kezdeti típusok pedálos blokkjából). Másik, ami egy kis különlegességet szolgáltat, hogy kézi váltós a motorkerékpár. Ez a klasszikus Rigákra végig igaz, tehát nem lábbal kapcsoljuk a sebességeket, hanem a kuplungkart behúzva oldjuk a reteszelést és így tudjuk a kívánt 1-es, illetve 2-es
sebességfokozatot bekapcsolni, illetve középen az üres állást találjuk. A gyorsulás az nem fog leröpíteni minket a nyeregből, azonban ha szépen sikerül egyenes úton haladni, akkor lehetőségünk van rá, hogy elérjük az órában feltűntetett 60 km/h-t is! No, de csak óvatosan a sebességgel, hiszen mopedünk bowden működtetésű dobfékekkel van szerelve, így lehetőség szerint előre fel kell készülni a megállásra. Régen sokan kritizálták ezeket a segédmotoros kerékpárokat, azonban ezeknek a negatívumoknak némileg ellentmondani látszik, hogy rengeteg példány fennmaradt a mai napig, sőt magyarországi klubja is van. Az biztos, hogy –mint oly sok terméknek a szocializmusban- nagy volt a minőségi szórása, tehát voltak egészen jó és kevésbé hálás darabok is.
Visszatérve a mi kirándulásunkra, Jenő barátom Rigája egy 1977-es kiadású R16, vagyis a gyártás kezdeti szakaszából való. Egy igen szemrevaló, zöld-arany színösszeállításban pompázik, eredeti fényében. A 16-os típus gyártása során egy érdekesség, hogy az 1980-as moszkvai olimpiának a Riga mopedek is emléket állítanak, hiszen az azévben gyártott 16-osokon már nem a dombornyomott Riga felirat díszelgett, hanem ez alkalomból készített matrica. Saját motorom egy 1984-es –szintén korai példány-, R22, ami ugyancsak egy megkímélt darab. Különbségekben nincs hiány a 16-osokhoz képest, hisz már a megjelenés is rengeteg változást tartalmazott, de nem csak ez, hanem a műszaki tartalom is. Gondolnék itt elsősorban a tirisztoros gyújtásra, de beszélhetnénk a blokk csapágyazásáról, illetve a berugókar megváltozott irányáról is.
Nagyobb mélységekben nem bonyolódnék a műszaki paraméterekbe, mert a Riga is az a gyártmány, amelynek az előállítási időtartama alatt folyamatosan változtattak a mérnökök, így egy hatalmas átmenet a teljes gyártástörténet. Mindentől elvonatkoztatva, szeretjük és vigyázzuk ezeket a kis szovjet motorokat, fenntartva őket az utókor számára.
